A művelődéstörténész Kiss Gy. Csaba egyike volt annak a kilenc "alapító atyának", akiknek a vezetésével 1987. szeptember 27-én, a Lezsák Sándor lakitelki háza udvarán fölállított sátorban megalakult a Magyar Demokrata Fórum (MDF), az az ellenzéki politikai mozgalom, amely alig három év múltán, az első szabad választások után, 1990 tavaszán kormányt alakíthatott. Az emlékező a három évtizedet történelmi időnek gondolja, hiszen az alatt egész Magyarország és a kelet-közép-európai térség teljesen átalakult. Ugyanakkor érzékeli, hogy az azóta született, vagy azóta eszmélkedett generációk nem igazán értik, milyen volt a rendszerváltozás előtti, hazai "puha diktatúra", vagyis miben áll az 1987. évi történelmi korforduló valódi jelentősége. Épp ezért emlékező esszéfüzérének első harmadában személyes tapasztalatai és emlékei alapján fölidézi a korabeli viszonyokat, így a korábban betiltott Tiszatáj folyóirat más szerkesztőséggel történő újraindulását, a budapesti, népligeti Magyar Színkör Jurta Színházának megnyitását, amely az ellenzéki tanácskozások szimbolikus színhelyévé vált, hivatkozik az ekkoriban megjelenő, társadalmi reformokat hol óvatosan, hol merészen sürgető tanulmányokra, a széles körben olvasott szamizdat kiadványokra. 1987 tavaszán, nyarán érezni lehetett a nagy horderejű változások előszelét, ráadásul a szerző már akkor európai perspektívában szemlélte a változásokat, hiszen rendszeresen megfordult az akkor már rég "megfegyelmezett" Csehszlovákiában és Lengyelországban, figyelte a szomszédos országok nacionalizmusával gyötört magyarság önvédelmi küzdelmeit, és eljutott szembesítő tapasztalatokat szerezni Nyugatra, Ausztriába és Itáliába is.

A találkozó több mint másfélszáz résztvevője hét órán át tanácskozott az ország állapotáról és a nemzet jövőjéről, a fönnálló rendszer tarthatatlanságáról, a politika és a társadalom kívánatos reformjáról, a válságból kivezető lehetséges kiutakról. Egyben határoztak az új népi-nemzeti karakterű mozgalom, MDF megalapításáról. Kiss Gy. Csaba legalább ilyen részletesen szól a találkozó következményeiről, visszhangjáról, ugyancsak közép-európai perspektívában beszél a szétzilált, megosztott, reform-retorikába menekülő állampárt reakciójáról, a korabeli értelmiségi csoportok véleményéről. A személyes hangú, mégis esszé igényű memoár a lakitelki tanácskozás résztvevőinek névsorával, az 1987. év kronológiájával, életrajzi kislexikonnal és archív fotográfiák mellékletével zárul. Kiss Gy. Csaba könyve eminens kortörténeti forrásmunka. "www.kello.hu minden jog fenntartva"