Kétségkívül érdekes témát boncolgató, bár kissé bulváros kötettel jelentkezik Ablonczy Balázs történész. Témája a turanizmus, illetve a két világháború között rendkívül aktív, aztán viszont mélyen elhallgatott Turáni Társaság története. A szerző a bevezetőben pontosabban is meghatározza a témát, hiszen a turanizmus fogalma is többféleképpen meghatározható. Arra vállalkozott, hogy a Keletről való gondolkodás közéleti-kulturális konzekvenciái levonásának történetéről ír: hogy miként viszonyult a Kelethez, a magyar néprokonság gondolatához a honi értelmiség és a politika, milyen megoldásokat, javaslatokat dolgozott ki az eredettudat használására vagy felhasználására. A hatás pedig mindenképpen nagy: a turanizmus ugyanis olyan tudományos vagy kulturális személyekre is nagy hatást fejtett ki, mint Zempléni Árpád, "a turanizmus költője", Pulszky Ferenc régész, művészettörténész, Paikert Alajos, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum igazgatója, a Turáni Társaság egyik alapítója, Széchenyi Béla és Zichy Jenő Ázsia-kutatók, Marczali Henrik történész, Kőrösfői-Kriesch Aladár festő, szobrász, a Gödöllői művésztelep alapítóinak egyike, Lechner Ödön építész vagy Vámbéry Ármin utazó, a világ első turkológiai tanszékének alapítója.

A szerző a huszadik század elejétől alapvetően 1945-ig térképezi fel a turanizmus történetét, de ír arról is, hogyan fojtották el 1945-öt követően, s hogy a rendszerváltás után hogyan éli ma valósággal reneszánszát. Olyan témákról esik szó egyebek mellett, mint a turanista indíttatású keleti expedíciók, a Turáni Társaság kulturális rendezvényei, a Keleti Szemle és a Turán című folyóiratok, a turanizmus helyzete a Tanácsköztársaság ideje alatt, a Magyar-Indiai Társaság tevékenysége, a turanizmus jegyében született művészeti alkotások, a két világháború között a Turán nevet használó vállalkozások, vagy éppen a mai reneszánsz részét képező Kurultáj rendezvénysorozat. A bibliográfiával, jegyzetekkel és névmutatóval záródó kötet vélhetően sokak érdeklődését felkelti majd - széles körben ajánlható beszerzésre.